Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. rész - Mindennapok az IQ Klubban 2008 tavaszán

2009.10.30

7. rész

Mindennapok az IQ Klubban 2008 tavaszán

 

 

Az IQ Klub áprilisban már jóval erősebb volt, mint annak idején bármely elődje. Működött a honlap, tömegesen érkeztek a hozzászólások, újabb és újabb tartalmak kerültek fel, a tagok is egyre inkább kimutatták, hogy a Klubhoz tartoznak – például már nem csak a Klubban galoppoztunk, hanem mondjuk büfébe menet, vagy az iskolaudvar más területein. Ekkor már a többség érezte, hogy a Klub már nem csak afféle hülyéskedés, hanem egy igazi életforma, a tagok kiálltak az IQ Klub mellett, hűségesek voltak hozzá, nem tűrtük, hogy gúnyolódjanak velünk. Főleg az ekkori ötödikeseket zavarta tevékenységünk, akik már egy évvel korábban „támadtak” minket, ők szoktak ekkortájt beszólogatni, vagy épp az ablakon kopogtattak ki… Mi azonban leállítottuk a kötekedőket, és csak röhögtünk azon, hogy irigykednek ránk, arra, hogy ilyen egyedi dolgot tudunk alkotni. Azonban rajtuk kívül már mindenki, aki ismerte a Klubot, tiszteletben tartotta azt, és bár néhányan furán néztek ránk, sokan csak mosolyogtak, és teljesen természetesnek vették a Klub létezését.
Április 9. a nagy tagváltozások dátuma. Ugyanis ekkor lépett ki az egyesületből Rákosa Márk, aki már egy ideje szinte be se tette a lábát oda, és nem nagyon lépett kapcsolatba velünk. A dolog úgy kezdődött, hogy kb. három héttel ezelőtt azt vettük észre, hogy egyre ritkábban jelenik meg a Klubban, egy másik társasággal tölti a szünetit. Ekkor azonban még szabad folyást engedtünk az eseményeknek, hagytuk, hogy az események teljesen kibontakozzanak. Mivel a következő hetek során semmi jel nem mutatott arra, hogy még részt venne az egyesület tevékenységében, elkezdtünk gondolkodni, hogy hogyan lehetne tisztázni a különös helyzetet. Mivel ő nem keresett meg bennünket, hogy rendezzük a tagságát, még mindig vártunk, bár sokan már egyre türelmetlenebbek voltak. Végül azonban mindenki megelégelte ezt a Klubhoz nem méltó helyzetet, és április 9-én eldöntöttük, hogy nyíltan megkérdezzük tőle, szeretne-e még tag lenni. Egyik szünet végén, sorakozó után az újépület folyosóján találkoztunk vele. Ekkor Santavecz Ferenc az IQ Klub nevében tárgyalt vele, mi pedig, a többi tag, felsorakoztunk mögötte. Megkérdezte tőle, akar-e még továbbra is tag lenni, mire a válasz egy határozott nem volt. Ezzel véget is ért a tárgyalás, a döntését tudomásul vettük, és bevonultunk az osztályba. Már az osztály felé menet, és a teremben is elkezdtük megbeszélni a továbbiakat. Most már végre egyértelművé vált Márkó álláspontja, igaz, tisztességesebb dolog lett volna az, ha ő keres meg bennünket, és nem nekünk kell keresni, hogy rendezze már a dolgait.
A következő szünetben megtörtént a szavazás, az öt hűséges tag mindegyike megszavazta, hogy Rákosa Márk többé ne legyen az egyesület tagja. Így ért véget az egyik alapító tevékenysége a Klubban, tehát már csak négyen maradtunk, akik a kezdetektől tevékenykedtünk a szervezetben. (Egy tag kilépéséhez ugyanis a Törvénykönyv szerint a rajta kívüli összes tag szavazata szükséges.)
Ám nem sokáig voltunk öten az egyesületben, mert ugyanebben a szünetben megszavaztuk, hogy Gödri Ádám és Hajduk Krisztián belépjen az IQ Klubba. Ugyanis, ahogy annak idején Schöffer Attila, ők is már egy ideje velünk töltötték a szüneteiket, Krisztián már régóta, Ádám pedig valamivel rövidebb ideje. Miután mindketten úgy nyilatkoztak, hogy szeretnének IQ-sok lenni, mi mind az öten megszavaztuk, hogy beléphessenek. (Ez ugyanis így volt szabályos a Törvénykönyv értelmében.) Így az IQ Klub tagsága két új személlyel gazdagodott, akik mindvégig hűek maradtak az egyesülethez, és egyéniségükkel színesítették az IQ Klubot. 
Az egyesületben tehát heten voltunk tagok, ami minden idők legmagasabb létszáma volt. Ám felmerült még egy probléma, aminek ismertetéséhez egy kicsit vissza kell kanyarodnunk a múltba.
A dolog az IQ-kővel kapcsolatos, ugyanis röviddel a fent leírt események előtt az ötödikesek megtalálták a Klubban az IQ-követ és széttörték. (Ekkor még mindig ott tartottuk.) A darabjait elvitték, ám kis idő múlva sikerült visszaszereznünk. Kiderült, hogy az IQ-kő kettétört, de szerencsére mindkét darabja megvolt. Nem hagyhattuk, hogy még más baja történjen, vagy esetleg valaki végleg ellopja, ezért úgy határoztunk, hogy a Követ nem hagyhatjuk őrizetlenül az IQ Klubban, hanem a tagok felváltva fogják őrizni. Ez jó megoldásnak tűnt, és a Kő sok tagnál megfordult, mindig megbeszéltük, hogy ki lesz a következő, aki a Követ őrzi. A sors tréfája, hogy aznap, mikor kizártuk a Klubból, a Kő éppen Rákosa Márknál volt. Ismét tárgyalni kellett hát vele. Ezúttal én beszéltem a Klub nevében, és megígérte, hogy visszahozza; másnap már ismét nálunk volt a Kő (a történethez hozzátartozik, hogy Márkó megragasztotta a Követ, így megint egy darabban volt, és nem is látszott, hogy sérülés érte). Ez az ügy tehát megoldódott, és folytatódott tovább a kő őrzése.
Ez után az eseménydús nap után újra visszatért a nyugalom az IQ Klubba, folytatódott a csendes gyarapodás időszaka. Még szintén április 9-én történt, hogy a honlapunk nézettsége elérte az 1000 látogatót. Ez nagy lélektani határ volt, és talán nem véletlen, hogy éppen erre a fontos napra esett.
A Klub békéje tehát töretlen volt, nagyon jól éreztük magunkat, mind a heten. Az új tagok is aktívan részt vettek a pupozásban. Mivel a tagság jelentősen megváltozott, elhatároztuk, hogy új csoportképeket fogunk csinálni, amelyek majd fölkerülnek a honlapra a régiek mellé.

Miután az IQ-követ biztonságba helyeztük, az ötödikesek nem igazán tudtak miben kárt tenni. Talán ez volt az oka annak, hogy április 23-án lezajlott egy kisebb csetepaté a Klub területén, amikor körülbelül húsz idegen – főként ötödikes - támadta a Klubot. Ők valószínűleg minden erejükkel felvonultak, ám nekünk nem kellett komolyabban megerőltetnünk magunkat, könnyedén elűztük őket a Klubból. Néhány hatodikos lány is a támadók között volt, akik valamilyen furcsa megfontolásból ebben az időben elkezdtek az IQ Klubba járkálni, mi azonban sokszor elküldtük őket, miután már zavaró volt a jelenlétük. Ez után a „csata” után hosszú ideig nem történt jelentős támadás a Klub ellen, bár később már nem az ötödikesek, hanem főként hatodikosok voltak a Klub „ellenségei”. Az IQ Klub tekintélye minden ilyen „csata” után növekedett, hiszen soha nem tudtak legyőzni minket. Mi pedig örömmel küzdöttünk a Klub becsületéért.

Láthatjuk tehát, hogy ekkor már bőven volt esemény az IQ Klubban… A következő rész a honlap fejlődéséről, szerkezetének alakulásáról fog szólni.